Az élénkzöld bokorszerű növény Egyiptomból származik, ahol jól viseli a forró, száraz éghajlatot. A hennát Indiában, Szudánban, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten termesztik, de legjobban a trópusi klímát szereti, így üvegházban is jól termeszthető. Potenciálisan akár 4,5 méter magasra is megnőhet, a valóságban ezt a méretet sosem éri el, mivel 2,5-3 méteres korában kell learatni, évente háromszor.A „henna” az éppen virágzó apró levelű sötét kérgű bokor perzsa neve. Más tájakon hívják „henne”-nek, „Al-Khanna”-nak, „Al-Henna”-nak és simán lawsoniának is. Virágja finom, négyszirmú, közepéből hosszan kinyúló bibével. A piros, rózsaszín vagy fehér virágoknak édes, mézszerű, jázminra és rózsára emlékeztető illatuk van – olajukat évszázadok óta használják illatszerként.A henna „aratása” akkor kezdődik, amikor a virágok megjelennek.A növényt kivágják, minél közelebb a tövéhez, az ágakat letörik és két napra kint hagyják a napon száradni. A felső hajtásokról származó levelek adják a legerősebb festékanyagot, ezért ezeket különválasztják, és elsőként szárítják meg, hogy minél kevesebbet veszítsenek színükből. Ezekből készül az első osztályú hennapor, amelyet csak a bőr és a haj festésére használnak. Ezután a többi levelet is megszárítják, és lerázzák az ágakról. Ezeket az olcsóbb samponokba, hajfestékekbe és kondicionálókba szánják. Sokan szeretik eredeti levél formájában megvenni a hennát, hogy egész biztosan ne legyen más növénnyel összekeverve, de így olcsóbb is, hiszen az őrlést házilag kell végezni, általában mozsárban, lustábbak elektromos kávédarálót is használhatnak. Módosabb vásárlók inkább őrölt formában veszik meg a hennát, gyakran azért, hogy exportálják.A leveleket zsákokban viszik a helyi malomba megőrölni. Őrlés előtt egy kis növényi olajjal meglocsolják, hogy óvják az őrlőpengéket a túlmelegedéstől és csökkentsék a keletkező zöld por mennyiségét. Az őrleményt csomagolás előtt szétterítik a betonpadlón és megvárják, amíg kihűl. A henna csak akkor őrzi meg eredeti minőségét, ha légmentesen zárva tárolják. Ha a környezeti feltételek nem ideálisak, minősége gyorsan romlik, és akár ugyanabban a gyárban előállított két zacskó hennapor minősége is nagyon eltérő lehet, leginkább a szárítás miatt.A csomagolás előtti utolsó teendő a szitálás. Minél többször szitálják át a port, annál erősebb színhatást lehet vele elérni.A henna valószínűleg minden idők legelterjedtebb kozmetikuma. A régészek az egyiptomi múmiák haján és körmén is találtak hennanyomokat, ami azt jelenti, hogy a ma ismert legrégebbi henna-használatra utaló bizonyíték időszámításunk előtt 1200 körülről származik. Mai ismereteink szerint az egyiptomiak között rendkívül elterjedt volt a köröm hennával való festése, olyannyira, hogy aki nem vörös körömmel mutatkozott társaságban, az nem számított jól nevelt embernek.Állítólag Mohamed próféta is hennával festette a haját és szakállát, amelynek nyomán i.sz. 630 körül rendkívül népszerűvé vált ez a gyakorlat Szaúd-Arábiában. Azt se felejtsük el, hogy a muzulmán nők szintén festették a kéz- és lábfejüket.A henna Egyiptomból került Indiába, ahol állítólag Mumtáz Mahal használta először, Sahdzsahán fejedelem felesége, akinek emlékére férje a Tádzs Mahalt építtette.